Kedvenc időtöltésemmé vált a régi, patinás ékszerek keresgélése. Nem is gondolná az ember mennyi értékes és stílusos bizsut lehet, igaz sok türelemmel, találni az ócskapiacon. Igaz a javarészt sérült, javíthatatlan állapotban van és idejét- és divatját múltnak tűnnek.Akinek szeme van, az meglátja a leszakadt gyöngysorban is az eredetiséget, két oxidálódott gombba is bele tud álmodni egy pár retro fülbevalót, a mandzsettagombban észreveszi a jókora borostyánkövet, amelyből gyönyörű gyűrű fog születni....hát így működök én. A kutakodás, régiséggyűjtés öröme mellett van egy leírhatatlan érzésem ezzel kapcsolatban, amikor egy ékszer részeként újrahasznosítom őket: talán az új életre kelt kincs háláját érzem, mert hát ki mondta, hogy az ékszernek nincsen élete és ezzel együtt rezgése is? Érdekes emlékei lehetnek egy amulettként hordott, hőn szeretett medálnak például, nem gondolod? Mennyi boldogságról, csalódásról tudnának beszélni ezek az üveggé fagyott gyöngyök!Valóságos kristályba zárt mesék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése