Szárnyalások

                                                                            

                                                 Csoda



"Csak kétféleképpen élheted az életed.Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden az."
                                                                                                                             Albert Einstein
     Észrevenni a pillanatot......
                                                                                                                                               

                                                                                                                           


"Isten minden nap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi minden nap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözõnek a többitõl. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek."

                                                                 Paulo Coelho








                        Várakozás


“De vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és a legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek el, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, a jelenés
pillanatában.” (Márai Sándor: Az igazi)


               



 Ígéret

   Isten nem ígért
   Örökké kék eget,
  Életünket átszövő

    Virágosnövényeket.
Isten nem ígért

   Napot eső nélkül,

   Gond nélkül örömöt,

    Békét jajszó nélkül.



De Isten erőt

Ígért a napra,

  Munkára pihenést,

   Fényt az utunkra.

  Kegyelmet bajunkban,

Égi segítséget,
                     
 Nem múló részvétet,
 Örök szeretetet.
                                                                     (Annie Johnson Flint)



            
                                                                      Szárnyalás


  

Vannak piros betűs napok az életünkben,
amikor olyan emberekkel találkozunk,
akik megborzongatnak bennünket,
akárcsak egy találó vers;
olyan emberekkel,
kiknek kézfogása csordultig van a kimondatlan együttérzéssel
és akiknek gazdag természete mohó és türelmetlen lelkünket csodálatos tétlenségbe ringatja...
Talán soha azelőtt nem találkoztunk velük,
és többé sohasem keresztezik útjaink egymást;
de higgadt, szelíd természetük befolyása sérelmeinkre adott gyógyír,
és mi úgy érezzük e gyógyító érintést,
mint amikor az óceán érzi, hogy a friss hegyi folyó felfrissíti sós vizét..
                                         


                                 
                                                             Fájdalom
                                          


Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani.                                                   
                                                                             Müller Péter








                                                   Szeress!                                                      

Soha se engedd meg,

                                         hogy a magány uralkodjon rajtad.                                      

Néha megtörténik, hogy rád tör,

                    de meg kell tanulnod örülni neki.                     
                                                       
                    Soha ne lásd magad csúnyának,                     

kövérnek vagy soványnak.

Ami lényeges, az a tartalom

és nem a csomagolás.

Szeress nagyon!

Képzeld magad boldognak.

Az elme egy mágnes és mindent,

amit gondolsz és kívánsz,

csodaként magához vonz.

Ne érezd magad alacsonyabb rendűnek

más nőkkel szemben.

Lehet, hogy egyes dolgokban kiválóak,

                                                                                                  
                                               de neked másban van az erősséged.                                             

Szeresd az életet,

akár borús, viharos,

mennydörgéses vagy napsütötte napokból áll.

Ez az élet.

Azért kaptuk,

hogy megéljünk minden percet

és örüljünk minden pillanatnak.

Emlékeid zsákjába szép emlékeket tegyél,

a rosszakat hagyd az út szélén.



                                          Nézz a tükörbe  és MOSOLYOGJ!                                             

Nézz tested szépségére és hagyd érvényesülni,

majd vess egy pillantást magadba:

BENNED VAN AZ ERŐ!

Választhatsz:

Van még esélyed, hogy boldog legyél,

vagy várhatod szomorúan az élet elmúlását.

Érezheted magad szeretve,

                          szépnek, vagy csúfnak egy értelmetlen élettel.                             

                                                  Választhatsz!                                                       

Összeszorítod az öklöd és harcolsz a céljaidért,

vagy hagyod elveszni vágyaidat.

Választhatsz boldogságot vagy bánatot.

Tűzz ki célokat és harcolj érte!

Ne légy önző, áldozz az idődből olyan dolgokra,

amit szeretsz és boldoggá tesz.

Soha ne feledd!

Ahogy Te érzed magad, olyannak látnak mások!

Amennyi szeretetet adsz, annyi szeretetet kapsz!

Mindenek felett:

SZERESD ÖNMAGAD! OLYANNAK AMILYEN VAGY!



                                                                                      

                                       Szeret, nem szeret, szeret.....



Néha elég egy pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem. Csak van valami.

Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül. És félsz, és halára rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik.

Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondassz, amiket utólag sem értesz.

Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot. Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját, minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet.

Boldog vagy és félsz, együtt. Az életed összeomlik, mint egy kártyavár. De nem bánod, tudod, hogy legközelebb nem kártyavárat kell építeni, hanem biztosat. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét, hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát.

Talán mások vagytok talán nem lehettek együtt, nem a jó időben és a megfelelő helyen találkoztok. Talán sajnálod, hogy ennyi volt, talán tudod, hogy így kellett történnie.

Évek múlva az érzés feltör belőled. Csak pár szót váltotok üzenetben, csak röppen egy gondolat, csak megrebeg a szíved újra. Elteltek az évek, változtál, és ő is változott. Minden más lett. Fonalak összegubancolódtak, fonalak szakadtak el, fonalak jöttek létre, por szállt a régi érzésekre.

De a tietek mit sem változott. Ott van közöttetek a láthatatlan szál, ami egy életre összeköt benneteket. És ott is marad. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten

/ismeretlen/






Maga a szeretet nem egyéb, mint hogy valakit mélyen érzünk, mélyen belelátunk a szemei mögé, a lelkébe, és bármilyen külső mögött felismerjük, hogy "Ő az!". Érezzük a gondolatait, és gondoljuk az érzéseit.
                                                                                                                              Müller Péter


“Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet füz össze.” (Szt. Bernát)

Visszazuhanás a valóságba



                                                          Miért szegte szárnyam az ég?


   ...o o o O o o o O o o o O o o o O o o o O o o o O o o o O  o o o O o o o O o o o O o o o...


 Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?... Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat.

    

                                        
                                              Egy újabb nap....

.... az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.

A többi nem az.

A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”

Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk.

Felébredünk.

Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

Müller Péter




„Pedig a szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált.”




                                                                                                                  /Paulo Coelho/




„Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek nem éppen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”


                                                                                                     / Márai Sándor: Eszter hagyatéka /




„Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal, És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó, És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével, És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz; Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes. És tanulsz, és tanulsz minden búcsúzással tanulsz.”


                                                                                                     / Veronica A. Shoffstall /

és egy kis darab a szívünkből, a lelkünből belehal...



Önmagam társaságában....

Nem érdekel, miből élsz.

Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.Nem érdekel, hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.

Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.

Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.

Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríted életed.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.

Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.

Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."


                                                                       /Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse/






                                         
                                        Újra...



    Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé. (Wass Albert)




                                                               

                                                                 EZ AZ ÉLET?


Figyelj kicsi, drága lélek!

Elmondom, hogy mi az élet:

~ A semmiből nagyra nőni,

~ Sirva a világra jönni,

~ Lassan lépni óvakodva,

~ Anyakézbe kapaszkodva,

~ Az ábécés könyvet bujni,

~ A tudós harsonáját fujni,

~ A nagy gondok után menni,

~ Hamis csókot megizlelni,

~ Majd feledni gyorsan

~ És szeretni halálosan,

~ De az ember mégsem boldog,

~ Mert gyötrik őt "ezer gondok"

~ Megint járni óvakodva,

~ De már botra támaszkodva,

~ Csipkés szemfedelet varrni,

~ S egy szép őszi estén meghalni,

Ne sirj drága kicsi lélek,

Hidd el nekem ez az élet!!







Ki vagyok én?



Ne higyj nekem, ha mosolygok

Álarc ez csak arcomon,

Mit felöltök, ha a valót

Eltakarni akarom.






                                    Ha elmúlik a nyár...





Itt leszek közel, valahol

Wass Albert



Ha eljön majd a nap,

Amikor meghalok,

Ti ne gyászoljatok.

Én itt leszek, közel.

Itt találtok napnyugtakor,

ha kirepül a vízimadár este,

kecskefejő tyurrogásában,

egy messzi bagolyhuhogásban.

Én itt leszek, közel,

vigyázok az erdő csendjére

és álmotokra.



Ha érezni akartok engem,

csak hajtsatok be az erdőbe

és álljatok meg az út mentén.

Figyeljetek: a halk lombsusogásban

hallhattok engem,

amint kutyáimmal

elmúlt esztendők boldog

vadászhelyeit járom.

Mosolyogjatok egy virágra,

egy pillangóra,

egy kis madárra,

egy pislogó csillagra

a messzi szemhatáron,

mikor az est árnyékai

körülfognak szelíden. . .



Csak mosolyogjatok,

és én az öröklétből

visszamosolygok rátok.